A kiállítás kurátora: Fándly Edit művészettörténész
2013. november 29., péntek
Élesd élesben
Míg tegnap megvolt a ZÓNA katalógusának bemutatója az Art Market keretein belül, addig ma a Galéria IX-XI-ben nyílik a XVII. Élesdi Művésztelep kiállítása. A kiállítás 18 órakor kezdődik. Csatolom a képeket! Kiállítunk: Balázs Imre Barna, Bodoni Zsolt, Bugovits Anikó, Csurka Eszter, Ferenczy Zsolt, Gaál Katalin, Incze Mózes, Kaliczka Patrícia, Kovács Kitti, Kovács Lehel, Orbán Előd, Szabó Attila, Szakszon Imre és Szász Sándor.
A kiállítás kurátora: Fándly Edit művészettörténész
A kiállítás kurátora: Fándly Edit művészettörténész
2013. november 18., hétfő
Radnóti: Nem tudhatom
Radnótinak ez a verse különösen kedves nekem, sokszor, amikor a tájat fürkészem, próbálom felfejteni a lényegét, a tapinthatót és az elmondhatatlant, ami a domborzat, légköri viszonyok és vegetáción túl lebeg, nos akkor sokszor mormogom csak úgy befelé, mintegy biztatásként és megerősítésként, hogy Nem tudhatom...
S most, amikor egymás után jönnek a hírek, hogy könyvét égetik, szobrát döntik (bár ez utóbbi nem volt szándékos talán), nem tehetem meg, hogy ne írjam le: ez nem lehet, ez nem lehetséges! Értetlenül állok a jelenség előtt, és nem is nagyon akarom, tudom megérteni, hogy juthatnak emberek oda, hogy Radnótit másodszor, harmadszor is kivégzésre ítéljék...
Ha a könyvét égetik, válaszul itt idézem az egyik legszebb versét, pajzsul tartva:
S most, amikor egymás után jönnek a hírek, hogy könyvét égetik, szobrát döntik (bár ez utóbbi nem volt szándékos talán), nem tehetem meg, hogy ne írjam le: ez nem lehet, ez nem lehetséges! Értetlenül állok a jelenség előtt, és nem is nagyon akarom, tudom megérteni, hogy juthatnak emberek oda, hogy Radnótit másodszor, harmadszor is kivégzésre ítéljék...
Ha a könyvét égetik, válaszul itt idézem az egyik legszebb versét, pajzsul tartva:
Radnóti Miklós
NEM TUDHATOM
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
NEM TUDHATOM
Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály;
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát;
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.
Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.
Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.
(1944)
2013. november 16., szombat
Két napja festek
Két napja festek.
Augusztus óta nem volt ecset a kezemben. Valójában most is határidős - egyéb - munkáim vannak, várnak, de már nem bírtam a műterem nélkül. Mennyire más így, hogy nem csak vágyom a festést, nem csak ötleteket, élményeket gyűjtök, listázok, vásznakat feszítek, hanem dolgozom is!
Tegnap egy repülős képet kezdtem el, szikrázó napsütésben kimustrált AN -2 -es, ma egy régebbi ötletemhez nyúltam, ami már lassan másfél éve várja, hogy kibontsam: éjjeli tájban elemlámpával világító emberi alak. Itt éjszaka van, de a kép mégis a fényről, a reflektor fényköréről szól. Ennek a mérete is nagyobb, mint a repülősé, míg amaz 24 x 30 cm, addig ez 70 x 100 cm-es. Tegnap még nem mertem nagyobb mérethez nyúlni, ma délutánra oldódtak a gátlásaim. És ahogy ezt a bejegyzést írom, már tülekedik elé egy újabb kép gondolata is, hogy lássak neki is! Olyan ez, mint amikor nagyon éhesen ül valaki a terített asztal elé, és nem tudja kivárni a következő fogást, csippent ebből is, abból is, mindenre éhes egyszerre.
Augusztus óta nem volt ecset a kezemben. Valójában most is határidős - egyéb - munkáim vannak, várnak, de már nem bírtam a műterem nélkül. Mennyire más így, hogy nem csak vágyom a festést, nem csak ötleteket, élményeket gyűjtök, listázok, vásznakat feszítek, hanem dolgozom is!
Tegnap egy repülős képet kezdtem el, szikrázó napsütésben kimustrált AN -2 -es, ma egy régebbi ötletemhez nyúltam, ami már lassan másfél éve várja, hogy kibontsam: éjjeli tájban elemlámpával világító emberi alak. Itt éjszaka van, de a kép mégis a fényről, a reflektor fényköréről szól. Ennek a mérete is nagyobb, mint a repülősé, míg amaz 24 x 30 cm, addig ez 70 x 100 cm-es. Tegnap még nem mertem nagyobb mérethez nyúlni, ma délutánra oldódtak a gátlásaim. És ahogy ezt a bejegyzést írom, már tülekedik elé egy újabb kép gondolata is, hogy lássak neki is! Olyan ez, mint amikor nagyon éhesen ül valaki a terített asztal elé, és nem tudja kivárni a következő fogást, csippent ebből is, abból is, mindenre éhes egyszerre.
2013. november 5., kedd
Új kiállítás
Ma rögzítettük Kiss Zoltánnal, az Art 9 Galéria vezetőjével az új egyéni kiállításom időpontját, amely 2014 május 20-án fog nyílni a fent nevezett kiállítóhelyen. Új munkákkal fogok jelentkezni!
2013. szeptember 18., szerda
Szalmabálák
Mint ahogy egy korábbi bejegyzésemben írtam, az idén újra voltam a Nagykőrösi Művésztelepen. Szinte kizárólag szalmabálákat festettem, most ezek a képek következnek. Évek óta tervembe volt ennek a témának a feldolgozása, mostanra érett meg rá az idő. Nem is tudom, miért szeretem a szalmabálákat annyira, de lenyűgöznek ezek a hengerek, hasábok, szóval ezek a geometrikus formák a tájban. Van számomra valami metafizikus jelenlétük. Nem állítom, hogy egyszer s mindenkorra kifestettem magamból a témát, de a művésztelep végén jóleső, elégedett érzéssel távoztam. És nem tudom, feltűnt-e, hogy ezek nem alkonyi, későesti fények?! :)
A képek mind a "Szalmabálák" címet viselik, csak egy-egy megkülönböztető számuk van. Most nem írom ki egyenként a címeket, de a számozás sorrendjében következnek. Mindegyik 20x25 cm-es, olaj, vászon.
A képek mind a "Szalmabálák" címet viselik, csak egy-egy megkülönböztető számuk van. Most nem írom ki egyenként a címeket, de a számozás sorrendjében következnek. Mindegyik 20x25 cm-es, olaj, vászon.
2013. szeptember 16., hétfő
Még pár kép Hvar-ról
Igaz, hogy júniusban voltam Hvar szigetén művésztelepen, de eddig nem jutottam el odáig, hogy lereprózzam a képeket. Ma azonban erre is sor került, így közzéteszem őket. Fájó hiány a sorban az a két kép, amelyeket elloptak a nyáron.
Elvadult kert, 2013, 20x25cm, olaj, vászon
Esti kilátás, 2013, 24x30cm, olaj, vászon
Nagy hvar-i panoráma, 2013, 20x60cm, olaj, vászon
A jelsa-i öböl, 2013, 20x25cm, olaj, vászon
Elvadult kert, 2013, 20x25cm, olaj, vászon
Esti kilátás, 2013, 24x30cm, olaj, vászon
Nagy hvar-i panoráma, 2013, 20x60cm, olaj, vászon
A jelsa-i öböl, 2013, 20x25cm, olaj, vászon
2013. augusztus 31., szombat
Légiflotta
Az idén belefutottam pár helikopteres képbe, ezek következnek most szépen, sorjában:
Apacs, 2013, 40x50cm, olaj, vászon
Szöcske, 2013, 40x50cm, olaj, vászon
Manőver, 2013, 90x120cm, olaj, vászon
Manőver 2, 2013, 70x100 cm, olaj, vászon
Szöcske, 2013, 40x50cm, olaj, vászon
Manőver, 2013, 90x120cm, olaj, vászon
Manőver 2, 2013, 70x100 cm, olaj, vászon
2013. augusztus 23., péntek
Nagykőrösi varázs
10 napot voltam a nagykőrösi tanyavilágban. Művésztelepen voltam a Révay család vendégeként a Szarvas vadászkastélyban. Nehezen találom a szavakat, mert nem akarok mézes-mázos dicsérő bókok mögé bújni!
Feltöltődtem, élveztem a társaságot, a vendégszeretet, az alkotást. Jó volt naponta kisétálni a kiserdőn túl elterülő tágas térséghez festeni. Az idén szalmabálákat festettem minden variációban. Beléjük szerelmesedtem, és úgy érzem, jó sorozat is született a 20x25 cm-es kis vásznakból. Most, hogy ezeket a sorokat írom, várják még a kicsomagolást, a reprodukálást, azt követően meg is osztom őket.
Feltöltődtem, élveztem a társaságot, a vendégszeretet, az alkotást. Jó volt naponta kisétálni a kiserdőn túl elterülő tágas térséghez festeni. Az idén szalmabálákat festettem minden variációban. Beléjük szerelmesedtem, és úgy érzem, jó sorozat is született a 20x25 cm-es kis vásznakból. Most, hogy ezeket a sorokat írom, várják még a kicsomagolást, a reprodukálást, azt követően meg is osztom őket.
2013. augusztus 1., csütörtök
Élesdi pillanat készülő képpel
Ennek a képemnek még nincs címe, az egyik fázist mutatja be (a műterem részlettel) a fotó.
Mivel én már nem vagyok Élesden, a kép viszont ott várja a szállítást, még jó ideig nem nyúlok hozzá. Persze, ha egyáltalán kezdek még vele valamit. Annyit megjegyeznék, hogy ehhez a felvételhez képest még továbbfestettem, de csak finomítottam néhány részleten, alapvetően ez maradt a kompozíció.
A kép 70x100 cm, olaj, vászon.
Mivel én már nem vagyok Élesden, a kép viszont ott várja a szállítást, még jó ideig nem nyúlok hozzá. Persze, ha egyáltalán kezdek még vele valamit. Annyit megjegyeznék, hogy ehhez a felvételhez képest még továbbfestettem, de csak finomítottam néhány részleten, alapvetően ez maradt a kompozíció.
A kép 70x100 cm, olaj, vászon.
2013. július 14., vasárnap
2013. július 7., vasárnap
Dolgozunk Élesden
Elkezdődött munka az idei Élesdi Művésztelepen! Bugovits Anikó fotói következnek az alábbiakban, köszönet értük!
Kaliczka Patrícia
Kovács Kitti
Kovács Lehel
Szabó Attila
Balázs Imre Barna
Szakszon Imre
Gaál Katalin
Orbán Előd Bugovits Anikó
Kaliczka Patrícia
Kovács Kitti
Kovács Lehel
Szabó Attila
Balázs Imre Barna
Gaál Katalin
Orbán Előd Bugovits Anikó
2013. június 26., szerda
Élesd előtt
Sűrű napok! Egyre többet gondolok Élesdre, hiszen mindjárt itt van a 17. Élesdi Művésztelep, hétfőn indulunk. Normális esetben ez elég is lenne a felkészülésre, ám addig én még elköltözök egyik lakásból egy másikba. Szóval egyrészt pakolok, dobozolok, ímmel-ámmal szelektálgatok, közben azon is jár az agyam, hogy Élesdre is mi mindent kell vinnem, beszereznem: leginkább festővásznakból és vakkeretekből állok rosszul. Ezzel a kis bejegyzéssel is csak biztatni akarom magam, kiírni magamból, hogy aztán annál jobban érezzem magam Élesden.
2013. június 20., csütörtök
A nagy kiáltás
Ezt a festményt Hvar-szigetén festettem, és már nem is hoztam vissza magammal Budapestre. Ezért is készült hevenyészve ez a fénykép róla, ahogy pakoltam, eszembe jutott, hogy legalább egy emlékeztető fotóm maradjon róla. Plein air kép.
Paraméterek: A nagy kiáltás, 20x60 cm, olaj, vászon, 2013
Paraméterek: A nagy kiáltás, 20x60 cm, olaj, vászon, 2013
2013. május 28., kedd
2013. május 18., szombat
Elmaradt piknik
Megjelent az Új Művészet folyóirat májusi száma, benne egy kritikával a "Reggeli a szabadban" című kiállításunkról, Deák Csillag és Kölüs Lajos tollából. Részlet az írásból: "Reggeli a szabadban, állítja a kiállítás. Szabadban vagyunk, kint, csak nem vagyunk szabadok. Nem is vagyunk ott, senki sincs ott. Csak embernélküli táj, ember alkotta embertelen építmények, még a Közért is zárva, és feltételezni lehet, hogy áru sincs benne, nincs is ki vásároljon, csak szürke csupaszság van, táj, hegy, út, lámpa működésképesen, vagy lekapcsolva, kikapcsolva. Mégis van ember a képeken, mert repülőgép pásztáz a tájon alacsonyan szállva, vagy katonai helikopter Manőverezik, és Ez a hajó már elment - állunk a pálmafás parton, valószínű velünk ment el a már nem látható hajó, a pálmákat csak elképzeljük, oda tarunk, egy álomvilágba."
2013. május 17., péntek
Művésztelepi tervek
Ha nyár, akkor művésztelepek.
Az idén három helyszín van tervbe véve. Először Horvátországba, Hvar szigetére látogatok el, ami a plein- air festészetnek kedvező. Majd Élesd következik, ahol a műtermi munkára fókuszálok elsősorban, majd Nagykőrösre megyek, ahol az alföldi képeim száma gyarapodhat.
Mindegyik helyszín ismerős, voltam már ezeken a művésztelepeken, igaz, kimaradt pár év, mert Hvaron 2009-ben, Nagykőrösön 2008-ban voltam utoljára. Élesden 16 éve minden nyáron jelen vagyok.
Következzen egy-egy kép ezekről a helyekről:
Hvari részlet 1, 2009, 20x25cm, olaj, vászon
Nagykőrösi alkony, 2003, 20x25cm, olaj, vászon
Élesdi táj 12, 2006, 20x25cm, olaj, vászon.
Az idén három helyszín van tervbe véve. Először Horvátországba, Hvar szigetére látogatok el, ami a plein- air festészetnek kedvező. Majd Élesd következik, ahol a műtermi munkára fókuszálok elsősorban, majd Nagykőrösre megyek, ahol az alföldi képeim száma gyarapodhat.
Mindegyik helyszín ismerős, voltam már ezeken a művésztelepeken, igaz, kimaradt pár év, mert Hvaron 2009-ben, Nagykőrösön 2008-ban voltam utoljára. Élesden 16 éve minden nyáron jelen vagyok.
Következzen egy-egy kép ezekről a helyekről:
Nagykőrösi alkony, 2003, 20x25cm, olaj, vászon
Élesdi táj 12, 2006, 20x25cm, olaj, vászon.
2013. május 12., vasárnap
Az előző bejegyzésemhez kapcsolódom. Folytatom a három kis vászon festését. Az egyik készen van, avagy nagyon közel van a befejezéshez. Egy autóút motorossal, tavaszi táji környezettel. az új színdinamika miatt kissé pepecselős lett, tipikus munkakép. A másik totális átfestésre került a munkafolyamat során, a téma is változott, a Circus Maximusból sáros, pocsolyás földút lett. A harmadikkal elakadtam, bizonyos részletek nyersek, bárdolatlanok. Át fogom festeni azokat a részeket.
De tegnap mégsem ezekkel a képekkel dolgoztam: a legnagyobb eredményt egy apró, 24x30-as vászonnal értem el, most, félbehagyva is van benne erő, dinamika. Remélem úgy tudom folytatni, hogy ez az erénye megmarad. Amúgy a földút is bír ezzel a pozitív tulajdonsággal, csak sokkal több benne a megoldatlan nyersesség, de kiváló alap.
Fotók később.
De tegnap mégsem ezekkel a képekkel dolgoztam: a legnagyobb eredményt egy apró, 24x30-as vászonnal értem el, most, félbehagyva is van benne erő, dinamika. Remélem úgy tudom folytatni, hogy ez az erénye megmarad. Amúgy a földút is bír ezzel a pozitív tulajdonsággal, csak sokkal több benne a megoldatlan nyersesség, de kiváló alap.
Fotók később.
2013. április 29., hétfő
Esti pillanatfelvétel a műteremről
Ez a felvétel szombaton este készült, amikor már készültem eljönni a műteremből. Jól látható az új állványom, ami meghozta a várt eredményt: beindult a munka. Élmény ilyenkor kint lenni Budafokon, harsog a nyárias tavasz.
Mostanában azon kísérletezem, hogy kivilágosítsam a palettámat. Lassan (talán) a nocturne-korszak véget ér, vagy nem is tudom, mindenesetre a világosabb színek újabb kihívások elé állítanak. Nem mintha nem festettem volna az esti képekkel párhuzamosan nappali megvilágítású képeket, de szívvel-lélekkel az esti fények foglalkoztattak.
Most három kis vásznat (40x50cm) kezdtem el párhuzamosan festeni. Mindig azt viszem tovább, amelyikkel nagyobb kedvem van foglalkozni, vagy amivel technikailag is haladni tudok. Ha elkészülnek, megmutatom őket.
Mostanában azon kísérletezem, hogy kivilágosítsam a palettámat. Lassan (talán) a nocturne-korszak véget ér, vagy nem is tudom, mindenesetre a világosabb színek újabb kihívások elé állítanak. Nem mintha nem festettem volna az esti képekkel párhuzamosan nappali megvilágítású képeket, de szívvel-lélekkel az esti fények foglalkoztattak.
Most három kis vásznat (40x50cm) kezdtem el párhuzamosan festeni. Mindig azt viszem tovább, amelyikkel nagyobb kedvem van foglalkozni, vagy amivel technikailag is haladni tudok. Ha elkészülnek, megmutatom őket.
2013. április 3., szerda
Tavaszváró vakarózás
Nyűgös időben - bevallom - nem vagyok a műteremben. Ez persze nem erény.
De az, hogy vettem új vásznakat, hogy elhoztam a művészellátóból az utolsó indigó kéket, valamint, hogy hetek óta a fotóimat rendezgetem, meg vázlatokat is készítettem itthon, az már túlmutat a kedvetlen tébláboláson.
Ezek nem mai fények... Viszont a budafoki műterem!
De az, hogy vettem új vásznakat, hogy elhoztam a művészellátóból az utolsó indigó kéket, valamint, hogy hetek óta a fotóimat rendezgetem, meg vázlatokat is készítettem itthon, az már túlmutat a kedvetlen tébláboláson.
Ezek nem mai fények... Viszont a budafoki műterem!
2013. március 29., péntek
Kis vásznak
Juhnyáj, 2012, 20 x 20 cm, olaj, vászon
Viharban, 2012, 24 x 30 cm, olaj, vászon
Kora reggeli táj, 2012, 24 x 30 cm, olaj, vászon
Tornádó, 2013, 25 x 35 cm, olaj, vászon
2013. március 22., péntek
Art Paris Art Fair 2013
Március 28- április 1 között láthatók a munkáim az Edward Cutler Gallery jóvoltából Párizsban az Art Paris Art Fair-en. Aki arra jár, ne kerülje el a Grand Palais-ban az F16-os standot!
2013. március 14., csütörtök
Meghívó a Viltin Galériába - REGGELI A SZABADBAN
BETUKER István, GALAMBOS Áron, KOVÁCS Lehel, SZAKSZON Imre
„Reggeli a szabadban”
Megnyitó: 2013. március 20-án, szerdán, 19 órakor
Közremüködik: a.k.a. (tsim és leffmistr)
Kurátor: iSKI KOCSIS Tibor
Megtekinthető: 2013. április 27-ig,
keddtől péntekig 12-18-ig, szombaton 11-17 óráig,
Manet 1863-ban megfestette a Reggeli a szabadban
című képét, amellyel felrázta az akadémizmusban fürdő francia művészeti
közéletet és új alapokra helyezte a kortárs festészetet. A mű bizonyos
értelemben napjaink művészetkritikai elvárásainak is megfelel, hiszen
referencia bevonásával konkrét tematikára építve, történelmi távlatokat
idéz és a maga korának megfelelően modernizálja a klasszikus és ókori
témákat. A VILTIN Galériában kiállító négy festő egy hasonlóan forrongó,
változásokat előmozdító időszak gyermeke. Mindannyian a megújult
lendületet vett közép-kelet-európai festészetet képviselik, amely
nyelvezetében azonosult a pán-európai iskolával, így érthető és
definiálható az európai egyetemes festészeti folytonosság szerint, de
egy egyedi markáns nyelv járásban szólal meg. Mindez köszönhető a
kommunista rezsim hatására kialakult elszigeteltségnek és az ezzel
együtt járó „hibernált” XX. század első felére jellemző erőteljes új akadémista,
festészeti képzésnek. Az effajta pedagógia nagy hangsúlyt fektet a
mesterségbeli tudás biztosításának, és újabban helyt ad a kreativitásnak
is. A két generációt képviselő művészek ezen gondolkodást elsajátítva
építették ki saját egyéni festészeti nyelvüket, amellyel részesévé
váltak a legfrissebb európai festészeti törekvéseknek. BETUKER István a
kolozsvári, míg GALAMBOS Áron és SZAKSZON Imre a hazai legfiatalabb
generációt képviselő művészek a budapesti akadémián végeztek. A
középgenerációhoz tartozó KOVÁCS Lehel erdélyi gyökerei miatt egyfajta
híd szerepet képvisel a kortárs európai festészet szempontjából is
jelentős két város között.
(Sajtószöveg- Viltin Galéria)
2013. március 6., szerda
Új kiállítás
Alakul a tavaszi budapesti kiállításunk. Betuker Istvánnal, Galambos Áronnal és Szakszon Imrével állítunk ki közösen a Viltin Galériában.
Ma volt nálam iski Kocsis Tibor, és kiválogattuk a munkákat. Várom már! Részletek, időpont, meghívó később!
Ma volt nálam iski Kocsis Tibor, és kiválogattuk a munkákat. Várom már! Részletek, időpont, meghívó később!
2013. március 4., hétfő
A "TERMIK" festésének fázisai
Ezt a képemet, a Termiket már több siklóernyős festményem után festettem meg. Van egy olyan vásznam is, amit még tavaly nyáron kezdtem el festeni, azonban máig sem fejeztem be. Mégsem azt a félkész vásznat vettem elő, hanem újnak kezdtem. Annak nagyon közel van a megoldása, de sebészi pontossággal kell pár problematikus részéhez nyúlnom.
Visszatérve a Termikre, az újdonságot és kihívást a téli környezet jelentette, ez foglalkoztatott.
Először felrajzoltam a kompozíciót. A hegyvonulat illetve a figura elhelyezésében variáltam, ez a rajzon jól követhető.
Maga a rajz nem kidolgozott, hiszen elsődlegesen mankóként szolgál, az én módszeremmel fölösleges lenne ennél részletezőbben előrajzolni. Vannak, akik az előrajzolást fölöslegesnek tartják, én jól tudom használni, hogy ne csússzak el rögtön az elején a kompozícióval.
Kezdődhetett a festés.
A színek még nyersek, ám van egy erőteljes húzása a képnek, azonban éppen csak el van indítva a vászon. Téli kép ugyan, és a vászon eredeti fehér színe kapóra jöhetne a havas részeken, de modellálni kell a fehéret, arról nem is beszélve, hogy a vászon egy idő után elkezd sárgulni, ezért is kell festékkel megadni majd a végső fehéret. Felteszem a siklóernyőst is, igaz, meglehetősen nagyvonalúan.
Úgy gondolom, hogy megvagyok az előfestés fázisával. Finomítom a részleteket. Nézzük az eget és a hátsó hegyet.
Így még nem lesz jó az sem, tovább festem, azonban az előtt lévő hegyvonulattal együtt fejlesztem tovább, különben nagyon elszakadna a két motívum egymástól. Itt szeretném megjegyezni, hogy bármennyire nem praktikus, van egy olyan képépítési módszerem, hogy felülről haladok lefele. Ez néha nagyon hálátlan szituációkat eredményez. A klasszikus az, hogy nagyjából egyszerre fejlesztjük a képet. Szóval a következő lépcső:
Kúszik az új réteg már a középtérbe is, de most jelentősen elválik egymástól a kép alsó és felső fele. Így a következőkben az alsó részekkel foglalkozom.
Így se lenne rossz, persze a szükséges alakításokkal, a figura az ernyővel még sehol sincs, de kétségeim támadtak. Pár napig, talán egy hétig is pihentettem a vásznat és gondolkoztam felette. Nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy a középtérrel mit kezdek,mert azt csak meg kellett festeni, hanem az, hogy így hagyom-e a hátteret. Úgy éreztem, hogy túlzottan előre jön, ezért egy lazúrszínnel rámentem az égre és a hátsó hegyre, egy másik lazúrral pedig a középső hegyvonulatra. Így hátrébb ugrott az egész, és levegősebb is lett. A festés hevében nem készítettem több fotót, így nem tudom megmutatni, de a siklóernyőt a terveimnek megfelelően előbb sárgában tartottam, majd egy hirtelen döntéssel vörössé festettem. Így alakult ki a végső állapota a festménynek:
Termik, 2013, 90 x120 cm, olaj, vászon
Visszatérve a Termikre, az újdonságot és kihívást a téli környezet jelentette, ez foglalkoztatott.
Először felrajzoltam a kompozíciót. A hegyvonulat illetve a figura elhelyezésében variáltam, ez a rajzon jól követhető.
Maga a rajz nem kidolgozott, hiszen elsődlegesen mankóként szolgál, az én módszeremmel fölösleges lenne ennél részletezőbben előrajzolni. Vannak, akik az előrajzolást fölöslegesnek tartják, én jól tudom használni, hogy ne csússzak el rögtön az elején a kompozícióval.
Kezdődhetett a festés.
A színek még nyersek, ám van egy erőteljes húzása a képnek, azonban éppen csak el van indítva a vászon. Téli kép ugyan, és a vászon eredeti fehér színe kapóra jöhetne a havas részeken, de modellálni kell a fehéret, arról nem is beszélve, hogy a vászon egy idő után elkezd sárgulni, ezért is kell festékkel megadni majd a végső fehéret. Felteszem a siklóernyőst is, igaz, meglehetősen nagyvonalúan.
Így még nem lesz jó az sem, tovább festem, azonban az előtt lévő hegyvonulattal együtt fejlesztem tovább, különben nagyon elszakadna a két motívum egymástól. Itt szeretném megjegyezni, hogy bármennyire nem praktikus, van egy olyan képépítési módszerem, hogy felülről haladok lefele. Ez néha nagyon hálátlan szituációkat eredményez. A klasszikus az, hogy nagyjából egyszerre fejlesztjük a képet. Szóval a következő lépcső:
Kúszik az új réteg már a középtérbe is, de most jelentősen elválik egymástól a kép alsó és felső fele. Így a következőkben az alsó részekkel foglalkozom.
Így se lenne rossz, persze a szükséges alakításokkal, a figura az ernyővel még sehol sincs, de kétségeim támadtak. Pár napig, talán egy hétig is pihentettem a vásznat és gondolkoztam felette. Nem az volt a legfontosabb kérdés, hogy a középtérrel mit kezdek,mert azt csak meg kellett festeni, hanem az, hogy így hagyom-e a hátteret. Úgy éreztem, hogy túlzottan előre jön, ezért egy lazúrszínnel rámentem az égre és a hátsó hegyre, egy másik lazúrral pedig a középső hegyvonulatra. Így hátrébb ugrott az egész, és levegősebb is lett. A festés hevében nem készítettem több fotót, így nem tudom megmutatni, de a siklóernyőt a terveimnek megfelelően előbb sárgában tartottam, majd egy hirtelen döntéssel vörössé festettem. Így alakult ki a végső állapota a festménynek:
Termik, 2013, 90 x120 cm, olaj, vászon
2013. március 1., péntek
Egy kép születésének fázisai
Az előtérnek változtattam a nézetén, eldöntöttem, hogy a facsoportok hátrébb húzódnak.
Ez már a végsőhöz nagyon közelí állapot, ám elragadott a hév, és az eget nem hagytam így, valamint az első variációkon felbukkanó óriásplakátot is visszacsempésztem, majdnem ugyanoda, ahova eredetileg is szántam, csak valamivel kisebb méretben és jobban a szélre tolva. Következzen hát a végső, befejezett kép:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)